Férfiakról és nőkről írok: honfoglalókról, földművesekről, mítoszteremtőkről, anyákról, tanítókról, világutazókról. Olyan emberekről, akik titkos reményeket táplálnak, akiknek szerető családjuk és törékeny szívük van. A lelkem mélyén mégis aggodalommal tölt el a tudat, hogy kultúrájuknak sötét aspektusai is léteznek: az erőszak, amely végigvonul az életükön (a csatatéren, de azon kívül is), a traumák, amelyeket más embereknek (ellenségeiknek, szomszédaiknak, rabszolgáiknak) okoznak, valamint az emberáldozatok. A brutalitás nem korlátozódik a férfiak világára, sok nő is kegyetlen, gyakran egyenesen ijesztően félelmetes, jóllehet ezzel egyidejűleg a viking világ nagyszerű vívmányairól és csodáiról csak áradozni tudok… Azok a történetmesélők, mint amilyen én is vagyok, mindig ezekből az ellentmondásokból és rejtélyekből táplálkoznak.
