Egy magányos asszony levelet ír napló formájában távol élő fiatal unokájának.
A nagymama életében először merész lépést tesz, kitárja szíve titkait: "Ha megértettem volna, hogy a szerelem első minőségi foka az erő, akkor valószínűleg az egész életem másként alakult volna."
Élete eseményeiből semmit nem titkol el, még olyan áron sem, hogy keménynek és kíméletlennek tűnik elsősorban önmagával szemben.
Ez a nő- aki csaknem egy század történetét élte át - arra szeretné unokája figyelmét felhívni, hogy az ember igazi ellensége a szív mélyén fészkel és az egyetlen, számunkra fontos utazást magunkban kell megtennünk, hogy meghalljuk a belső hangot, amely lényünk legmélyéről szól hozzánk és hozzásegít ahhoz, hogy cselekedeteinket csak a szeretet motiválja.
