,,Gyonyoruen megirt es elgondolkodtato tortenet." - Anne L. Green
Lehetett volna... mindenem
Mara Winkler doktorno es dr. Dobos Konrad tortenete folytatodik. Az elso reszben megismert szereplok elete tovabb bonyolodik. ,,Ha a sors ugy rendelkezett, hogy ket ember lete ossze kell hogy kapcsolodjon, akkor hiaba kuzdesz ellene. Nincs az az ero, amely eltaszitana oket egymastol" - hangzik el a regenyben Pataki Dora pszichologustol, aki Mara baratnoje, unokatestvere, am legfokeppen tamasza a tragikus es sokszor emberprobalo helyzetekben. Az elso reszben elinditott szalak meg inkabb osszekuszalodnak, es kibogozasuk kozben elkerulhetetlen, hogy Mara es Konrad ujra talalkozzon.
De vajon jokor jon el ez a pillanat? Elegendo-e, ha melyen legbelul erezzuk, hogy szeretunk valakit? Mi minden iranyithat bennunket bizonyos dontesek fele? Mara es Konrad csupa nagybetus kerdessel talalja szemben magat. Papp Csilla varva vart regenyebol megtudjuk vegre, hogy az ido, vagy barmi mas begyogyitja- e Konrad sziven azt a tatongo sebet, melyet Mara arulasa ejtett, es hogy Mara mikent kuzd meg a sajat korlataival. Mig Mara onmagaval vivodik, Konrad egy varatlan es elkepeszto utazas soran egeszen uj kihivasok ele nez.
Ket sziv olykor egyszerre dobban akkor is, ha tavol kerulnek egymastol. Ez a tortenet bebizonyitja nekunk, hogy ez lehetseges, es azt is megmutatja, hogy hogyan. Az utolso percig es meg azon is tul izgulhatunk, vajon Maranak es Konradnak csak lehetett volna, vagy meg is lett mindene...
