Alig hihető, de igaz: Petőfi Sándornak, a magyar nyelvterületen és a világirodalomban is legismertebb költőnknek 1896 óta nem jelent meg átfogó, tudományos megalapozottságú, a szerző önálló kutatásain (is) alapuló életrajza, és már 72 éve, hogy Illyés Gyula sok kiadást megért Petőfi-könyvét először olvashatták. Azóta egyrészt megszaporodtak a költőről, koráról, kapcsolatairól, eszmei tájékozódásáról szóló ismereteink, az ezeket feldolgozó résztanulmányok, sőt könyvek, másrészt azonban a kultusz és az ideológiai kisajátítások már-már eltakarták az olvasó elől Petőfi igazi arcát. Az Osiris Monográfiák második kötete az irodalomtörténet-írásnak ezt a régi adósságát törleszti. Kerényi Ferenc a költő tudományos igényű kiadásának több mint egy évtizede szerkesztője és sajtó alá rendezője, több népszerű kiadás szövegének gondozója, számos emlékhely kiállításának rendezője. Négy évtizede foglalkozik a reformkorral és benne Petőfivel; most összegezhette tapasztalatait. Munkája kritikai életrajz. Tartalmazza a költő tüzetes biográfiáját, feltárja életműve keletkezéstörténetét, bemutatja egykorú fogadtatását, a Kiadások és értékelések című bibliográfiai esszében a recepció legfontosabb irányait is. Mivel a könyvben maradéktalanul érvényesül a régi igazság, hogy tudniillik a valóság mindig izgalmasabb a legszebb legendánál is, vélhetően újabb olvasókat és újraolvasókat toboroz Petőfi Sándornak.
