Julia sosincs egyedül. Egy szellem vigyáz rá, egy meghatározhatatlan, rejtélyes égi lény, aki maga sem érti egészen, hogy mi a dolga. Ő és Julia furcsa párost alkotnak, kettősük kezdettől fogva kudarcra van ítélve, örök vita, ellentét és félreértés az életük. De nagy nehezen mégis megbirkóznak a gyerekkorukkal, Klopps mama és Klopps papa ronda rózsaszín ruháival, erőszakos érzelmeivel, a falról bámuló kitömött állatokkal. Aztán jön a szerelem és a házasság – bár nem feltétlenül ebben a sorrendben –, és ekkor kezdődnek az igazi bajok. Susan Taubes életében nem adták ki a Julia siratását, amely most egy csokor novella kíséretében kerül az olvasók elé. E groteszk, ugyanakkor a végtelenségig érzékeny mestermű egy nő kettős tudatát térképezi fel, és csupa zseniális meglepetés. Rokon és előzmény nélküli regény, amely, ahogy Samuel Beckett írta francia kiadójának, „félreérthetetlen erotikus célzásokkal és nyers szókimondással van tele”, amihez a Nobel-díjas író még annyit tett hozzá: „biztosan újraolvasom”.
