John Lukacs mintegy dióhéjban foglalja össze a huszadik század krónikáját - két világháborúját, hidegháborúját, a nemzetek és vezető politikusaik törekvéseit. A lendületes elbeszélésbe szövődő fő motívumok elválaszthatatlanok a szerző olyan "vesszőparipáitól", mint a liberalizmus visszaszorulása, a populizmus és a nacionalizmus előretörése, a technika vívmányai és veszélyei, illetve a földkerekség folytatólagos demokratizálódása.
A történelmi huszadik század 1914-ben, az első világháborúval kezdődött, és hetvenöt évvel később, a Szovjetunió birodalmának 1989-es összeomlásával végződött. Ez a rövid évszázad az európai dominancia végét, az amerikai hatalom és befolyás világszerte érvényesülő erősödését hozta magával. A huszadik század amerikai évszázad - talán az amerikai évszázad - volt. Lukacs behatóan vizsgálja a nemzetiszocializmus jelenségét (közben emlékeztet bennünket arra, hogy a nemzetiszocialista pártok túlélték az évszázadot), Hitler kizárólagos felelősségét a második világháborúért, valamint a sorsdöntő szerepet, amelyet elszánt ellenfelei, Churchill és Roosevelt játszottak. Németország 1939-től 1942-ig közelebb jutott a háború megnyeréséhez, mint sokan feltételezik.
A szerző ezután lényegre törően elemzi a második világháború következményeit - főként a gyakran félreértelmezett szovjet-amerikai hidegháborút -, illetve a Távol- és Közel-Keleten meg másutt tapasztalt bonyolult társadalmi és politikai fejleményeket. Könyve zárószakaszában pedig a huszadik század elmúlásán, a demokrácia világméretű előrehaladásán és az emberi tudás korlátolt voltán elmélkedik.
