"Oroszország maga volt Mordor, ellenszenves figurákat ontott a világra, de a szabadon konvertálható szuperhősök terén nem aratott fényes sikereket. Tulajdonképpen csak egyetlen ilyen hőse volt, a kurta "Induljunk!" (Pojehali!) szállóige mindig fülig érő szájú szerzője, aki isten tudja, honnan, hogyan került elő és hová tűnt, de érdekes módon éppen ő az, aki népszerűbb lett, mint a Beatles, Marilyn Monroe és Che Guevara. Nincs az a rating, kérdőíves felmérés, ügyfelektől kapott visszajelzés és eladott példányszám, amely megfelelően érzékeltetni tudná az emberi hódolat óceánjának mélységét, amelybe Jurij Alekszejevics Gagarin belemerült a világűrből való visszatérése után."
Gagarinról rengeteg könyv jelent meg Oroszországban és a világban is, de - furcsa módon - sokáig senki nem írta meg az átfogó életrajzát, érintve a kényes kérdéseket is. Lev Danyilkin könyve Gagarin életének és utóéletének legteljesebb krónikája; minden lehetséges forrást felkutatva, a még életben lévő kollégákat, barátokat, szemtanúkat alaposan kikérdezve a szerző kísérletet tesz arra, hogy válaszoljon néhány alapvető kérdésre. Arra például, hogy az első űrhajós valóban rendelkezett-e különleges képességekkel (ahogy azt a Gagarin-mánia idején, az 1960-as években annyian gondolták a világon), vagy épp csak véletlen ültették be éppen őt a Vosztok-1 űrhajóba, amely megkerülte a Földet. Hogy valójában mi is történt 1961. április 12-én - mert az biztos, hogy nem minden a terv szerint alakult... Hogy önálló akarattal bíró ember volt, vagy a szovjet rendszer aggályok nélküli kiszolgálója.
S persze ott van a legnagyobb rejtély is: máig sem tudni pontosan, hogy 1968 márciusában mi okozta a repülőgép-szerencsétlenséget, amelyben fiatalon, ereje teljében, a Hold-, sőt Mars-utazásról álmodozó Gagarin, "a világegyetem első polgára", a "vörös Ikarosz" az életét vesztette.
