Nyers és kíméletlen beszámoló a Playboy-villa tárgyiasító és nőgyűlölő légköréről, egy nő ellopott fiatal felnőttkoráról és az önelfogadáshoz vezető útjáról, valamint Hugh Hefner utolsó napjairól. Alig huszonegy évesen Crystal Harris élete örökre megváltozott, amikor részt vett egy bulin a hírhedt Playboy-villában. Hugh Hefner „barátnőinek” egyike lett, fantasztikus hollywoodi partikon vett részt, és beutazta a világot. Ám a csábítónak tűnő életmódnak volt árnyoldala is. Hefner szigorú szabályokkal irányította barátnői életének legapróbb részleteit, előírta, mikor és hová mehetnek ki a villából, még a sminkjüket és a hajviseletüket is megszabta. Mindemellett Crystal kénytelen volt versenyezni más nőkkel a rendkívül hierarchikus rendszerben elfoglalt helyéért. És bár hamar feljutott a csúcsra, ennek az ára az volt, hogy gyakorlatilag megszűnt létezni a Playboy-univerzumban betöltött szerepén kívül. Amikor pedig Hef meglepte egy házassági ajánlattal, úgy tűnt, a sorsa végleg megpecsételődött. De Crystal Hefnerként egyre jobban szerette volna megérteni, ki is ő valójában, és hogy ki lehetne a Playboy mérgező világán túl. A Csak jót mondj! lapjain Crystal őszintén szembenéz azzal, hogy a Hugh Hefner mellett szerzett tapasztalatai hogyan segítették őt átalakulni olyasvalakiből, aki csakis a külső elismerést értékelte, olyan személlyé, aki végre felismeri saját valódi értékét. Lenyűgöző betekintést nyújt egy erőteljes kulturális ikon és márka kulisszái mögé, és ugyanilyen lenyűgözően mutatja meg, milyen kemény lecke volt megtanulnia: ne engedje, hogy más határozza meg, mennyit ér.
