Hangosan követelem a szabadságot!” – Camille Claudel Párizs, 1881. A tizenhét éves Camille Claudel már egész fiatalon tudja, mit akar: szobrász szeretne lenni, azonban nőként nem tanulhat a képzőművészeti iskolában. Barátnőivel együtt egy műtermet bérel, és beleveti magát a bohémek világába. Nem sokkal később plasztikáival felkelti a sokkal idősebb Auguste Rodin figyelmét. Rodin támogatja és tanítja őt, Camille pedig nélkülözhetetlen munkatársa lesz – és végül a szeretője is. De ő többet akar annál, hogy csupán múzsa legyen. Pia Rosenberg tanulságos és érzelemdús regénye a századvég egyik legjelentősebb művésznőjének a történetét dolgozza fel.
