Kívülállónak nehéz feladat megírni egy ország történelmét, kiváltképpen ha az ország nyelve különleges és történelme véget nem érő önvédelmi és függetlenségi harcok sorozata. Természetes, hogy a nemzetek történelmét általában saját fiaik írják meg. Vannak azonban olyan példák is, amikor egy idegen rokonszenvező, érdeklődő tekintete olyan tisztánlátással hatol be események, bonyolult hajlamok és érzelmek vadonába, hogy többet sikerül elérnie, mint steril ,,tárgyilagosságot". Ilyenkor a távlat érdekes módon színezni képes az események megszokott értékelését is.
Ez áll Sir Bryan Cartledge Megmaradni - A magyar történelem egy angol szemével című könyvére is, amely már címében elárulja a szerző legfontosabb felismerését: a magyar nemzet karakterének egyik legjellemzőbb vonása, hogy minden katasztrófa ellenére újra és újra sikerül megmaradnia, majd meglepő módon felemelkednie. A magyarság legpozitívabb jellemzői - a szellemi alkotások és a váratlan megújulási képesség - csaknem mindig felbukkannak a komor tragédiákat túlélő nemzetben.
Megállapításai olyannyira eredetiek és helytállóak, hogy talán nem túlzás kijelentenem: a külföldiek által írt összes magyar történelemkönyv közül valószínűleg Cartledge munkája eddig a legkiválóbb. Értékes műve Angliában két kiadást ért meg. A?magyar nyelvű változat elolvasása után úgy kell gondolnunk Bryan Cartledge-ra, Nagy-Britannia 1980 és 1983 között Budapesten állomásozó nagykövetére, mint barátunkra.
John Lukacs
