A hetvenedik életévét taposó, dokumentumfilm rendező, Buda levelet kap Tasmániából, amelyben ötven évvel ezelőtti szerelme, a cseh Martina emlékezteti őt arra, hogy rövid kapcsolatuk elején Prágában megkérte a kezét, és hogy szándéka komolyságát hangsúlyozza egy nagy csokor rozsával lepte meg. A férfi nem emlékszik, és kételkedik Martina emlékeinek valódiságában, de a semmiből ismét felszínre bukó kapcsolatot mélyíteni szeretné.
Martina Csehszlovákia hatvannyolcas megszállása után hagyja el hazáját, férjhez megy egy angol férfihoz, aki egy idő után szexrabszolgaként használja: veréssel arra kényszeríti, hogy jelenlétében, barátaival, vendégeivel, azok minden igényét kielégítve szexeljen.
Budát leköti saját öregkori helyzete és az, hogy egy számára továbbra is ismeretlen nőnek vallhat következmények nélkül szerelmi életének kudarcairól: három elrontott, szerelminek indult házasság, sok-sok kaland, csalás, megcsalás. Megalázás, és megaláztatás. Kockázatos kalandutak minden megkapható, és elérhetetlen nő után. Kapuzárási pánik okozta zavarait kamaszkori élményekre vezeti vissza, de a halál közelségével járó tapasztalatok, a szex és halál napi koloncai arra késztetik, hogy egyre mélyebbre ásva szembe nézzen férfimúlttal és jelennel.
